A témahozó néhány mondatban elmondja, hogy min szeretne változtatni. Én közlöm, hogy milyen képviselőkre van szükség. (Kivéve, ha fedett az állítás, akkor csak sorszámot kapnak a szereplők.)

A témahozó kiválasztja (vagy én) a résztvevők közül a képviselőket, akik elhelyezkednek a térben. A „családi (vagy morfogenetikus) mezőnek” köszönhetően a képviselők átélik az általuk képviselt emberek érzéseit (fogalom esetén pedig a fogalom minőségét).

A kiindulási kép megmutatja a jelenbeli helyzetet, majd a képviselők mozgásba lendülhetnek, elhangzanak gyógyító mondatok, és kezdetét vesz az oldódás, a rend kialakulása.

Az állítás közben minden résztvevő „sérülése” gyógyul. Akár témahozó, akár képviselő az illető. Ugyanis nem véletlen, hogy a képviselőt milyen szerepre választják. (Például, ha az édesanyjával van problémája, akkor egy „anya szerepbe bújva” átélheti, hogy mi van az érem túloldalán.)

Amikor szükség van rá, akkor igénybe veszem a kineziológia és a Bach-virágeszenciák segítségét is. Növelik a hatékonyságot.

Aki bele szeretne „kóstolni” a csoportos családfelállításba, annak azt szoktam ajánlani, hogy először képviselőként szerezzen tapasztalatot.

Csoportos állításnál sokszor előny, ha a résztvevők nem ismerik egymás életét. Egyrészt így könnyebb ráhangolódniuk a „morfogenetikus mezőre” (mivel más információs forrásuk nincsen), másrészt állítás után könnyebb eleget tenniük annak a szokásosan elhangzó kérésnek, hogy a későbbiekben ne beszéljenek az itt történtekről.